Az új kihívások új szabályokat eredményeznek, a legjobb hozzáférhető adatok alapján új protokollok születnek a betegek ellátására.

A KAMIR-NIH regiszter elemzése alapján az akut myocardialis infarktust elszenvedett betegek terápiájában az ACE-gátlók nagyobb előnyöket biz­tosítanak a hosszú távú túlélés tekintetében, mint az ARB szerek.

Az utóbbi években számos tanulmány jelent meg a több adatbázis össze­vonásával létrehozott SWEDEHEART regiszter adatainak értékelése alap­ján. Legutóbb az akut szívizominfarktust követően ticagrelorral, illetve clopidogrellel kiegészített trombocitagátlás eredményeiről publikáltak tanulmányt a stockholmi Karolinska Intézet munkatársai, a következőkben ezt foglaljuk össze.

Ha valaki otthon kap ST-elevációs infarktust, és gyorsan segítséget kér, jobb esélye van a túlélésre, mint annak, aki egyéb okból kórházban fekszik. Az utóbbi betegcsoport tagjainak infarktushalálozása háromszor akkora, mint a beszállított betegeké.

kockázatát 15 hónapos időkeretben. Az új alcsoportelemzés azt vizsgálta, van-e különbség a két rokon készítmény hatásában és biztonságosságában a PCI időpontjától függően. A prasugrel a PCI idejétől függetlenül előnyösebbnek bizonyult, kiváltképp a nem beavatkozással összefüggő események megelőzésében.

Az ST-elevációval járó szívizominfarktus elsődleges kezelése a perkután coronaria intervenció (PCI), melynek során az elzáródott eret igyekeznek átjárhatóvá tenni. Egy új vizsgálat, a CVLPRIT azt igazolta, hogy jobbak az eredmények, ha nem csak az infarktus okát, hanem valamennyi szűkületre gyanús eret kezelik.

Mely esetekben nem feltétlenül jobb a gyógyszert kibocsátó sztent a bevonat nélkülinél? Mikor lehet előnyösebb a bypass műtét a perkután coronaria-intervenció¬nál még napjainkban is? Milyen új eredmények láttak napvilágot a sztenttrombózis gyógyszeres megelőzésével kapcsolatban, és mit várhatunk a folyamatban levő vizsgálatoktól? Mérföldkőnek bizonyulnak-e a már ma is használatos biológiailag felszívódó sztentek az intervenciós kardiológia fejlődésében? 

Az adenozin-difoszfáttal (ADP) indukált trombocita aktivációnak meghatározó szerepe van a vérlemezkék aggregációjában és az isémiás szívbetegség patogenezisében. Az acetil-szalicilsavval és ADP receptor-agonistával – pl. clopidogrellel, prasugrellel vagy ticagrelorral – történő kettős trombocitagátló kezelés hosszú távú haszna coronaria-sztent beültetése után egyértelmű. Az összefoglaló közlemény az ADP receptor-antagonisták klinikai alkalmazásának újabb fejleményeit tekinti át.

A hirtelen szívhalál a vezető halálokok közé tartozik Európában. Oka majdnem mindig szívizominfarktus vagy tüdőembólia. A trombolízis hatásos gyógymód mindkét állapotban.